A robotokat, főleg az ember képére és testfelépítésére alkotott robotokat lehet szeretni, lehet tartani tőlük, de az biztos, hogy fontos és nélkülözhetetlen szerepet fognak betölteni az emberiség jövőjében. Így létezésük jelentősége vitathatatlan.
Ma még csak egyszerű munkavégzésekre használjuk őket, de küszöbén járunk a kornak, amikor a gépeket mesterséges intelligenciával felruházva az ember teljes jogú társává tehetjük.
Az idő eljövetelével újabb problémával találkozunk, hogy a robotoknak lehetnek-e azonos jogaik az emberrel, bármit el kell-e tűrniük, vagy a mesterséges intelligenciához mesterséges érzelmek is társulnak, és így megbánthatók annyira, hogy küzdeni kezdenek az alárendelt szerep ellen.
Szerzőink ezzel a dilemmával foglalkoznak az ember vagy éppen a robot szemszögéből vizsgálva a problémát.
A kötet egy antológiasorozat első része, amelyben a magyar nyelven alkotó kezdő és már publikált írók legjobb műveit mutatjuk be.
Tartalom:
V. K. Bellone – Az ember legjobb barátja
Huszár István – Pajszer és kalapács
Varga Lóránt – Európé ajándéka
Dyta Kostova – Musicus
Varga Balázs – A mindennapi robot
Fedina Lídia – Bee 12
Early Moon – Ambrózia 404
Schlekmann János – Az igazi robotok
Puska Veronika – Kérdezd meg Lamarckot!
Szabó Zoltán – Tizenhat tonna
Buglyó Gergely – Az utolsó kihívó
James Grey – Gr/3g-0R szimfóniája
R. J. Hendon – Az istenek szakácsa
Tizenegy kitűnő írást válogattunk a kötetbe, a hazai tudományos-fantasztikus novellatermés javát. Az írások képet nyújtanak arról, hogy a hazai sci-fi zsánerben alkotókat ma milyen témák foglalkoztatnak.
Az emberiség ősidők óta él a vírusokkal és a baktériumokkal. Ők is Földünk teremtményei, mint mi magunk, és beilleszkednek az élet körforgásába. A tudomány mintegy ötezer ismert faját írja le a vírusoknak, valószínűsíthető számukat több millióra teszi, baktériumokból pedig ötkvintillióval (5 x 10^30) élünk együtt. Kötetünk szerzői eljátszanak a gondolattal, mi történne, ha a jövőben felütné a fejét egy világméretű járvány, már korábban ismert, de az idő homályába veszett kórokozóval, vagy egy teljesen új, akár idegen világból származó vírussal. Tudnánk küzdeni ellene? Rátalálnánk a legyőzéséhez szükséges szerre? Vagy csak megtanulnánk együtt élni vele? És milyen lenne az élet a bolygónkon? Mennyire hatna ki a társadalomra vagy az emberi kapcsolatokra a közös veszély? És a legfontosabb kérdés: hogyan viselkedne maga az ember?
Kötetünk a „Preyer Hugo emlékére” novellapályázat díjazott és kiemelt műveit tartalmazza. A feltörekvő hazai írók 2014-es novellatermésének legjavával ismertetjük meg az olvasót.
Szeretjük a kalandokat, amiben az ember szembeszáll a természettel, szembeszáll a jövővel, szembeszáll idegen világokkal, szembeszáll a bizonytalannal. De nem kell, hogy az ember ezt magára utalva tegye, hiszen velünk vannak társaink, velünk van bolygónk állatvilága. Néha mostohán bánunk velük, néha nem veszünk róluk tudomást, és néha ezt is elfelejtjük, hogy velünk élnek, még is nélkülük az ember ma talán nem lenne ember, vagy egy teljesen másfajta lénnyé fejlôdött volna, mint ahogy most ismerjük fajunkat. Kötetünk írói a fauna lehetséges jövőjét képzelik el, vagy egy elkövetkező korban új társainknak, az idegen világok lényeinek viselkedését tárják elénk, akik hol segítik, hol gátolják az emberiséget a céljaik elérésében.
A kötet a „Preyer Hugo emlékére” novellapályázat díjazott és ígéretesnek tartott műveit tartalmazza.
Szeretünk tűnődni a Föld jövőjén, elgondolkodni sosem látott technológiákon, képzeletünk szívesen eljátszik az idegen lényekkel való találkozással, az emberi faj fejlődésének lehetőségeivel, sokszor borús, néha derűsebb képet festve elénk.
Két gyermek próbál kitörni a szürkeségből.
Mi történhetne velünk egy idegen bolygó magányában? Mi történne, ha feleségünk eltűnne egy száguldó vonatról? Mi lenne, ha többé nem alhatnánk?
Az ember börtönben él, a Föld börtönében.