Az Új Galaxis 12. kötetével Zsoldos Péterre emlékezünk. A Viking visszatér, a Távoli tűz, A feladat és az Ellenpont írójára, a magyar sci-fi irodalom egyik meghatározószemélyiségére. A tiszteletére alapított díj immáron tíz éves. Felfoghatatlanul gyorsan telik az idő…
A kötetben nyolc Zsoldos-díjat nyert író új novelláját, illetve regényrészletét olvashatjuk, és az általuk megnevezett „utódok”, a feltörekvő ifjú írók műveit.
Az Avana Egyesület egyik célja, hogy a valódi értékeket átmentse az utókor számára, megóvja a sci-fi tisztaságát, és továbbvigye a zsoldosi hagyatékot…
Zsoldos Péter munkásságáról szóló tanulmányok és tizenhat szórakoztató novella mellett Heim Attila, Kasza Magdolna, Szendrei Tibor, Vass Richárd grafikái teszik tartalmasabbá az antológiát.
Tartalom:
Bódi Ildikó: Életeket meghatározó tíz év
Vallomás
Bihari Péter: A sci-fi közelmúltja
Czinkos Éva: A Zsoldos Péter-díj 10. évfordulója
Szélesi Sándor (Anthony Sheenard): A Mars nincs is messze
Szőts László (S. L. Cornelius): Elveszett lélek
Csikász Lajos (Aaron F. Loacher): Retúr
Fazekas Bea (Kyra Potter): A jövő zenéje
Antal József: A feladat – négyszer, a zsoldosi életmű nagy korszaka
Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett): Naptól vagyok, Holdtól vagyok (részelt a készülő regényből)
Harangozó Balázs (Kevin H. Twelve): A Harcos Két Útja
Bán János (Kim Lancehagen): Az üldözött szerelmesek bolygója
Cs. Szabó Sándor (A. Taylor Crabbe): Családegyesítés
Szentesi Ágnes: Zsoldos Péter – A feladat (A sci-fi – a jövő és benne az ember)
Kasztovszky Béla: Van-e élet a Földön?
Ripp Gábor (Gabriel Wraith): Meghibásodott alkatrész
Markovics Botond (Brandon Hackett): A jövőbe vetett hit
Hajdú Éva: Valahol, valamikor
Maruzsné Kovács Éva: A jövő fürkészése és befolyásolása a népművészetben
Nemere István: A népszaporulat bajnoka
Mészáros Mihály (Michael Mansfield): Árnyékfarkasok
Antal József: KindergarNet
Vankó András: Új hullám
Valaha volt a Teremtés… Létrejött a világ egyszerű és bonyolult formáival. Teltek-múltak az évmilliók, és új irodalmi műfaj alakult ki: a science-fiction. Ettől kezdve az élet színesebb lett, a lét csupa izgalom, a sejtelmes világmindenség határtalan tájait körbefutotta és birtokba vette az emberi fantázia.
Bármit teremt a képzelet. Elvisz messzi tájakra, múltba és jövőbe. Száguldozik tér és idő végtelenjében. Röpít óriás-szárnyain, felemel és leejt, elkap és újra a magas égig hajít.
Száll az idő… mögöttünk marad a múlt: percek, évek, ezredek, évmilliárdok…
Az ember gyakran, megszökve a valóságos világból, a képzelet tarka mezejére menekül. Fantáziája távoli bolygókra repíti, a mindennapi csalódások, félelmek elől álmaiban vagy a virtuális térben keres vigasztalást. Fejét, ha nincsen más támasza, robotok vállára hajtja.
Baljóslatú árnyak, láthatatlan, szorító sötétség, a halál bódító illata, az idő feneketlen mélysége. Tekergőző rémek, vérfarkasok, szörnyemberek, nyomasztó lidércek, lélektelen robotok, madarak tompa puffanása a kavicson. Múlhatatlan rettegés a Rossztól, Gonosztól, valamitől, ami nem evilági…
Nyughatatlan vándor a világon minden teremtmény. Mozog és változik, átalakul és áthelyeződik, megérkezik és odébbáll. Mintha valami közös lényege volna minden paránynak és óriásnak, porszemnek és galaxisnak, közelinek és távolinak, élőnek és élettelennek, virágnak és embernek. Ugyanaz hatja és járja át a csillagmilliárdokat, mint a szemmel nem is látható, műszereinkkel sem befogható legapróbb anyagi részecskéket.
„A világ olyan nagy, hogy van, ahol már vége van, s van, ahol még el sem kezdődött.”
Nélküle a Föld nem lenne ugyanaz. Nem lelnénk vigaszt a koromsötét éjszakában, társtalannak éreznénk bolygónkat, és talán… Talán egyáltalán nem is léteznénk.
Peregnek a könyv lapjai, különös illata száll sosem-járt, mindig-várt utaknak, izgalmas, nagy találkozások emlékének.